, (arra-való) ösz. mn. Bizonyos tárgyra mutatólag am. arra alkalmas, ügyességel biró, azon rendeltetése van, arra van szánva. A tinta, toll, arravalók, hogy irjunk velök. A templom arravaló, hogy imádkozzunk benne. A katona arravaló, hogy védelmezze a hazát. Ő arravaló ember. A tagadó nem és sem által elválasztható, pl. Ő arra nem való, hogy másokat oktasson, de arra sem való, hogy tanuljon, mert fölötte buta.