, (az-ra) ih. 1) Bizonyos távolra mutatott pont, hely felé. Arra futott a! Arra menj a! Ellenkezője a közelre irányzó: erre. Ne arra, hanem erre. 2) Elbeszélésben am. azután, azt követve, fölváltva, ami előre mondva volt. Arra azt mondotta, hogy. Arra hirtelen fölugrott. Hát arra mit mondott? Arra (pl. valamely rosz hirre) igen megijedt. 3) Általán mint névmás úgy tekintendő a mondatban, mint a helyettesített fölható ragú főnév. Arra törekszik, bizonyos czélra. Ő is arra néz, pl. bizonyos tárgyra. A rá igekötővel fölcserélhető. Arrabírni, hogy ne igyék bort, = rábirni. Arravenni = rávenni, Arrafogni = ráfogni.