, (arcz-vonal) ösz. fn. Az arcznak bizonyos irányban vagy vonalban kiképzett része, mint sajátnemű bélyege, mely részint természetes eredetű, részint szokás által fejlett ki, s állapodott meg. Szabályos, szép, rendetlen, visszataszító, rút arczvonalak. A hadtanban am. kiállított, s arczczal bizonyos irány felé forduló katonák sora. Hosszu arczvonalban fölállított katonaság, hadcsapat.