, (ar-cz-ul) ih. 1) Szemközt azon irányról, tájról, mely felé az arcz van fordulva. Arczul fúj a szél. Arczul hordja a havat a förgeteg. Arczul rohanni meg valakit. 2) Erőszakos illetésre, ütésre vonatkozva: arczul csapni, ütni, vágni valakit, am. arczát megcsapni, ütni, vagy arczon ütni. Az első pont alatti értelemben megfelel e kérdésre: honnan? mily tájról? s így tulajdonkép és helyesen arczól volna, mint: alól, elől, felől, mögől, tehát arczól fú a szél = arcz elől, arcz felől. A második ponti érteményben e kérdésre felel meg: hol? s képzője azon ul, (ül), mely helyállapító ezekben: alul, hátul, elül, fölül, kívül belül. V. ö. ARCZÉ.