, (ar-at-ás) fn. tt. aratás-t, tb. ~ok. 1) Mezei munka, midőn a megérett gabonát, vagy némely más növényeket sarlóval levágják. Az aratás nehéz munka, de hasznos. Izzadni az aratásban. Aratásra menni. Aratáson oda lenni. Aratásról vagy aratásból megjönni. Aratáshoz fogni, látni. Aratással keresni kenyerét. Részes aratás, midőn az aratók pénz helyett a learatott jószágból bizonyos részt kapnak. 2) Jelenti azon időszakot, melyben az aratási munka történni szokott. Aratáskor mult három esztendeje. Aratásra megfizetni, visszaadni a vett vagy kölcsönzött gabonát. 3) Átv. ért. jövedelemhúzás. Jön a vásár, lesz aratás. A házbirtokosoknak télen is van aratásuk.