, (acz-él-os) mn. tt. aczélos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aczélkeménnyé edzett, szilárdított. Aczélos vas kard. 2) Aczélféle vassal bevont, fölszerelt. Aczélos paizs, zabola. 3) Aczélból való eszközökkel ellátott. Aczélos kostök, melyről aczél fityeg. 4) A maga nemében kemény, szilárd. Aczélos jég. Különböztetésül a porhanyótól. Aczélos búza, tömör tartalmú, nehéz. Aczélos föld.