, (ar-ány) fn. tt. arány-t, tb. ~ok. 1) Általán egyik tárgynak a másikhoz való mértékviszonya. Arányban van a kapu a házzal, ha nagysága ezéhez van mérve, szabva. Arányban van a kiadás a bevétellel, mindőn amaz nem nagyob ennél. A tagok arányban vannak a deréktesttel, ha kellő mértéküek. 2) A szám- és mértanban, a mennyiségek viszonyainak határozott mértéke. Számtani arány (proportio arithmetica), pl. 1:4 = 5:8, három-három különbséggel; mértani arány (proportio geometrica), pl. 2:8 = 6:24, négy-négy osztalékkal. Némelyek öszvezavarják az irány szóval, mi hibás tévedés. V. ö. IRÁNY, és AR, gyök.