, fn. tt. arát, tb. arák. Népnyelvben ismeretlen szó. Párizpápai szerint megfelel neki a latin nurus, mely am. fiam neje, felesége, máskép köznyelven: meny. Valamint pedig a meny és asszony-ból öszvetett menyasszony jelent vőlegénynek eljegyzett nőt, illetőleg jövendő feleséget, hasonlóan nemesebb és irodalmi nyelven ara am. menyasszony vagy eljegyzett nő. Furcsaság gyanánt följegyezzük, hogy Molnár Albertnél ara latinul: sororis frater, németül: Schwester-Bruder, mely rokonsági viszony előttünk értetlen.
Mi az ara elemzését illeti, eredetileg talán ára volt, a becsest, drágát jelentő ár gyöktől, mennyiben átvitten szólva az ara a férfinak mintegy drága kincse; különben alaphangra és érteményre nézve egyeznek vele a persa arusz (ara és vőlegény), török avret (feleség), szanszkrit bháriá (menyasszony), német Braut, latin nurus és hera stb. Azt is vélhetnők, hogy valamint a meny = menő, a menyasszony = férjhez menő asszony, hasonlóan ara vékonyhangon ere, azon er gyökből származott volna, melyből az ered, mely annyit is tesz mint: megy, pl. eredj innen, menj innen.