, (apró-kőte) ösz. mn. A székelyeknél am. himlőhelyes; tulajdonkép: aprókölte vagy kelte, minthogy mondják: megkölte vagy kelte a himlő, azaz meghimlőzött. Aprókőte gyermek. Oly öszvetétel, mint: hidegvette ember, fenerágta tag, szúette csont, molyette, porlepte ruha, stb.