, (al-ut-lan) mn. tt. alutlan-t, tb. ~ok. 1) Aki nem aludta ki magát. Az éjjeli dorbézolók alutlanok. Alutlanul kelni fel az ágyból. Éjhosszant alutlan maradni. 2) Ami nincs megoltva, ami meg nem aludt. Alutlan mész, téj. Elemire visszavéve helyesebben: aludtlan vagy aluttlan.