, (al-ut-ó) mn. és fn. tt. alutó-t, tb. ~k. Álomhozó, álomba szenderítő, altató, Alutó ital. Mint fn. jelenti azon szert; mely által bizonyos híg testeket merevekké, kocsonyákká tesznek, vagy megsürüsítenek, pl. birkabél, borjubél, melylyel tejet oltanak. Máskép, és közönségesebben: oltó.