, (apr-ó-oz); áth. m. apróz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Apró részekre, morzsákra tör, zúz, metél, szakgat, stb. Felaprózni a fát, apróra vágni. Ne aprózd, add ide az egészet. 2) Valamit kicsinyítve tesz, szaporáz, siettet. Aprózni a lépést, tánczot, a fris magyart, a csárdást. Ugyan aprózta a háromatánczot.
Vígan zeneg a muzsika,
Rózsám pereg mint karika,
Tárva, nyitva a kebelem,
Kincsem aprózza meg velem.
Népdal.
Aprózni a szót, beszédet, imádságot.