, fn. tt. abrak-ot. Általán a háziállatok, nevezetesen lónemüek hizlaló, erősitő eledele valamely gabonafajból; különösen kukoricza, árpa, leginkább pedig zab. A szénát, szalmát, lóherét nem mondják abraknak. A jó kocsis abrakon tartja lovát, a rosz pedig megiszsza az abrak árát. Szíjgyártó abraka (ostor). Ökör szántja az abrakot, s a ló eszi meg. Km. Legjobb ostor az abrak. Km. Éhes csikó abrakkal álmodik. Km. A vén ló is megröhögi az abrakot. Km. Somogyban az árpakása-féle étket is abraknak hívják. Pestinél jelent ételadagot, ételrészt. "Hogy mindenik szolgának megadná abrakát az kenyérből. Aesopus élete, Pesti Gábortól.
Eredetét nyelvünkből elemezni nehéz. Hasonló hozzá a hellen βοωσχω, eszem, és βοωμα eledel. étek. Valószinűleg ebből elemezhető a szláv nyelvekben divatos obrok is. Egyébiránt azon alapnál fogva, hogy az abrak régebben általán, s mai divat szerint a lónemű állatoknak kitünően hasznos eledelt, étket jelent, vélemény gyanánt ide tehetjük, hogy talán az ebéd (evéd) szóval egy eredetű, s vékonyhangon = ebrek vagy ebrék. V. ö. EB, EBÉD.