, (abrak-atlan) ösz. mn. tt. abrakatlan-t, tb. ~ok. A mi abrakot nem evett, a minek abrakot nem adtak; abrakkal nem tartott. Abrakatlan ló nem meszsze viszi a terhet. Igehatározólag is használtatik, az úl képző elhagyásával, mint minden atlan etlen képzőjű melléknév. Abrakatlan hagyott ló.