v. ABAJDÓCZ, (abajd-ocz) mn. és fn. tt. abajdocz-ot. Mondjuk holmi terményekről, nevezetesen gabona-nemüekről, melyek másneműek- vagy fajuakkal kevervék, elegyítvék, pl. búza és rozs, különféle fajú káposzta, stb. Szélesb ért. holmi keverék, zagyvalék, öszve nem illők vegyüléke. Átv. ért. különféle fajú, nyelvű népek, emberek sokasága, vagy a mi vérkeverés által elfajúlt, elkorcsosodott. Abajdócz népek, lakosok. Abajdócz csőcselék. Székelyes tájejtéssel: abajnacz, gőcsejiesen: abanajcz. Alapérteményénél fogva úgy látszik, hogy gyökre nézve a habar igével egyezik, mintha volna habardócz, azaz, öszvehabart, kavart, zavart valami. Képzésre nézve hasonlók hozzá: gombócz, gombalakú tésztásétel, darócz, darabos, durva szövet, vadócz, vadzab, martalócz. Az ocz vagy ócz képző os-ból változott át, mintha volna: abajdos; így harpacz am. horpas, gömböcz am. gömbös.