, ÜZÉS, (űz-és) fn. tt. űzés t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Sürgető, nyomozó cselekvés, mely által valamit, v. valakit űzünk. Továbbá, bizonyos munkának, mesterségnek, foglalatosságnak gyakorlása. Öszvetéve: elűzés, kiűzés, beűzés, visszaűzés, ellenségűzés, tolvajűzés; iparűzés stb. V. ö. ŰZ, (1).