, (ěv-és v. ě-v-és) fn. tt. evés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn az ételt, eledelt magunkhoz vesszük, azt kellőleg szájban forgatván, lenyeljük. Mohó, szapora evés. Evéssel tölteni az idő nagy részét. Evésben megzabálni. Csak evéskor izzad, mint a pap szolgája. (Km.)