, (ě-tet) áth. m. ětet-tem, ~tél, ~ětt. Általán másnak étket, eledelt ad, hogy azt megegye; táplál. Etetni a szegény koldusokat. Etetni az éhezőket. Etetni a baromfiakat. Különösen: az étket az evőnek szájába adja. Etetni a kis gyermeket, a beteget. Egymást etetni. A verebek, fecskék stb. etetik apró fiaikat. Gyakran elvontan, tárgyeset nélkül használjuk. Etetnek déltájban a szántók. Etetnek a kocsisok. Igekötőkkel: Eletetni másnak vagyonát. Föletetni az elszórt gabnaszemeket. Leetetni a vetéseket, réteket. Megetetni valakivel a rosz ételt. Megetetni valakit, azaz megmérgezni, mérget adni. Átv. ért. valamely testet más erősebb által elvásat, elkoptat, elrongál. Eletetni választóvízzel a vasat. Pokolkővel etetni a sebet. Fenével etetni, azaz haragjában azt kivánni, hogy a fene egye meg.