, (ül-él) gyak. önh. m. ülél-t. Palóczos szójárás szerint am. folyvást, vagy gyakran ül valahol. Ugyan a palóczoknál divatoznak e hasonlók is: járál, menél, szokál, hálál a hál igétől stb. Ezekből látható, hogy az ál él önmagában is gyakorlatos képző.