, (ülep) fn. tt. ülep-et, harm. szr. ~e. Az altestnek hátulsó fele, melyen az ember ül; továbbá a nadrágnak vagy gatyának azon öblös része, mely ezen testtájat takarja. Ülepére vertek. Nagy ülepű gatya. Tányéros ülepű nadrág. Bugyogós, feszes ülep.
Képeztetésre egyeznek vele a megállapitott térre vonatkozó alap, közep, talap, telep, terep, és az önállólag nem divatozó állap. Tájejtéssel: ület.