, mn. tt. ügyöli-t, tb. ~ěk. Székely tájszó. Ügyetlen, esetlen magaviseletével, nyájaskodni akarásával másoknak alkalmatlankodó, s aki így viseli magát, azt mondják róla, hogy ügyölög. (Ferenczy János). Alkalmasint am. enyěli, enyělög (önyöli, önyölög) szók módosulatai; minthogy ugyancsak a székelyeknél anyolog szintén Ferenczi János szerént am. ügyetlenül nyájaskodik. (Tájszótár).