, (üd-vös-ség v. üd-v-öz-ség) fn. tt. üdvösség-ět, harm. szr. ~e. Üdvös állapot, vagy tulajdonság; jóságos, áldásos, boldogságos létezés; üdvnek bősége, folytonos élvezése. "És felemelé münekönk üdvösének szarvát (Münch. cod. Lukács. I.). Különösen keresztény hittani ért. a jámbor hivek lelki öröme, melyet a tiszta, fedhetlen élet gerjeszt a sziveikben, s melyet Isten holtok után örök jutalomul ad nekik. Örök mennyei üdvösség. Üdvösségre szolgáló szent beszéd. Váljék lelki üdvösségére. Elnyeri az örök üdvösséget. V. ö. ÜDV; ÜDVÖS.