, (ügy-ész) fn. tt. ügyész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Jogismereti képességéről oklevéllei ellátott személy, ki bizonyos peresfélnek ügyét az illető törvényhatóság előtt viszi. A közösebb szokás különbséget látszik tenni az ügyvéd és ügyész között, mennyiben az ,ügyvéd általán ügyek vitelére képesitett és oklevéllel ellátott személyt jelent, ki csak bizonyos perekben vagy peres ügyekben van megbizva. ,Ügyész pedig az, ki már mint állandó hivatalnok a hivatalához tartozó minden ügyekben működik. Tiszti ügyész. Urodalmi, községi, kincstári, szentszéki ügyész. Államügyész.