, (üt-ög-öz-ő) mn. és fn. tt. ütköző ~t. 1) Aki vagy ami másba ütközik, v. mással csatáz. Egymásba ütköző tengelyek. Ütköző ellenfelek. 2) Mint fn. alaku vas eszköz a lakatosoknál, melyet két hegyes végénél fogva az ajtóragasztóba, vagy falba ütnek, s melynek nyilásába a zár nyelve bejár.