, (üt-és) fn. tt. ütés-t, ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, melynél fogva valamit ütünk, ez igének mindenféle értelmében. Agyon ütés. Nyakon ütés. Olajütés. Továbbá azon erős hatás, melyet az ütő testek tesznek. Kalapács-ütés, mennykő-ütés. Vakütés, vakseb, ütésből lett kék a testen. (Szabó D.). Kártyajátékban, a kiadott kártyalapoknak egy értékesebb lappal fölülmulása, s megnyerése. Egy ütése sem volt. V. ö. Üt.