, (üt-köz-ik, v. üt-ög-öz-ik) k. m. ütköz-tem, ~tél, ~ött. 1) Valamely mozgásban levő szilárd test, utjába eső más testbe akad. A kocsi tengelye a sarokkőbe ütközött. A rúd az előtte menő kocsiba ütközött. A szembe jövő szekérrel öszszeütközni. Kőbe, fába ütköztem v. ütközött a lábam. 2) Különösen, csatarendbe állítva az ellenféllel öszvecsap, harczol, verekedik, üt és visszaüttetik. Nyilt téren, tengeren ütközni, egész erővel megütközni. 3) Átv. valamin v. valamiben megütközni, am. erkölcsileg fennakadni, megbotránkozni, némileg visszataszító, sértő behatást érezni. Megütközém rajta, midőn részegnek láttam. A gáncsoskodó ember minden csekélységen megütközik. Szemre vonatkozólag, am. föltünik, észrevehetővé lesz. Szemembe ütközött. Szabó Dávidnál eléjön: "Az a gondolat ütközött (ötlött) elmémbe.