, (üt-ő-öd-és) fn. tt. ütődés-t, tb ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Állapot, midőn bizonyos testek egymásba akadva visszataszító erővel hatnak egymásra. 2) Átv. ért. kedélyi illetődés, erkölcsi fennakadás, megbotránkozás. Nagy megütődéssel hallottam szerencsétlen esetedet. V. ö. ÜTŐDIK.