, (üd-v-öz-űl) önh. m. üdvözűl-t. Szoros hittani ért. holta után az örök mennyei boldogságban részesül. Régiesen: üdvözől. "Ki hiend és megkeresztelkedendik, üdvözől. (Münch. cod. Márk. XVI.). Jelentett régen gyógyulást is. "En lyányom halálán vagyon, jöjj és vessed rajá te kezedet, hogy megüdvözőljön. "Hogy ha en ő ruháját illetendem, megüdvözőlök. (Münch. cod. Mark. V.). Ellentéte: elkárhozik.