, (üsz-ő vagyis üz-ő) fn. tt. üsző ~t. Fiatal szarvasmarha, különösen azon korban véve, midőn már párosodni kezd, midőn azt mondják róla hogy üzekedik. Máskép: ünő, de eredetre azon különbség látszik köztök lenni, hogy az üsző, üzekedésre vonatkozik, vagyis ezen nősény állat azon tulajdonságára, melynél fogva üzekedésre való, vagy már valóban üzekedni kezd; az ünő pedig szülői, ellői rendeltetésére, s rokon az eme szóval, (mely a mongolban is am. nő; nőstény, femme; femelle.). Az üsző tehát elemezve üző, (űz szótól, honnan üzekedik is) szenvedő értelemben véve, vagyis űzni, ürekedni való, mint kaszáló, legelő, kaszálni, legelni való, t. i. rét, fű. Budenz J. a bornyút jelentő finn vasa, vasu stb. szókkal rokonítja.