, (üsz-ög) fn. tt. üszög-öt, harm. szr. ~e. Túl a Dunán 1) Izzó tűzzel égő test, pl. fa, kőszén, kanócz, eleven szén. Más kiejtéssel: üszök, v. üszk. 2) Átv. némely növények, különösen gabona magok kóros állapota, midőn mintegy égetteknek, kormosoknak látszanak. T. i. az ily magvak megfeketülnek, s fölpuffadva toklászaikból kidudorodnak. Kukoriczaüszög, búzaüszög, rozsüszög v. anyarozs stb. Üszög a fákban, midőn húsaik a bél vagy ágy nevezett szék körül megfeketülve elrohadnak. 3) Emberek, s más állatok betegsége, mely tűz gyanánt elharapódzik, s a meglepett részeket gyúladásba hozza. Forró üszög, midőn a lágyrészek rohadni kezdenek. (Gangraena). Fekete üszög, melytől az illető részek megfeketülnek. (Sphacelus). Csontüszög, májüszög stb. Mátyus földén gúnyosan mondják megesett leányról, midőn még a viselősség alig látszik rajta, hogy: üszög van benne. A Tisza vidékén az ,üszög és ,űszök szókat meg szokták különböztetni, s emez alatt csak az 1-ső pont, amaz alatt csak a 2-ik és 3-ik pontok alatti jelentéseket értik. Szabó Dávid ezen mondatában is: "Még üszögében van a munkám, azaz készítetlen, egészen ki nem dolgozott üszköt kell érteni, azaz "üszkében van. Ugyanő nála: "Még hamvas, még üszögös am. még üszkös; még hamvában van. Az ,üszök ragozása is némileg, különböző, mert ennek tárgyesete: üszköt a harmadszemélyi raggal: üszke.
Mind alapfogalomban, mint hangban rokonok vele az égésre vonatkozó izz, izzó, zsizsi, siseg, sisereg, mint az égő testnek hangját utánzó szók. Rokonnak tekinthető a mongol iszü (korom, francziául: suie, suie fine de la fumée ou des vapeurs d une chose qui brûle.)