, (ür-szék) ösz. fn. Újabb korban így nevezték el az árnyékszéktől megkülönböztetve azon ülőszéket, melyen valaki a háló- vagy mellékszobában pl. éjente, vagy beteges állapotban, bélsarát kiüríti, azaz szükségét végezi. Régies neve: kamaraszék. (Leibstuhl).