, fn. tt. üst-öt, harm. szr. ~je. Vas, vagy réz, vagy más keverék érczanyagból készitett, kalapált edény, bogrács, fazék, vasfazék, melyben sütni, pörkölni, főzni szoktak. Üst horga, melynél fogva azt a tűzre akasztják. Üst süvege, födele, kupakja. Üstben pörkölt paprikás hús. Üstben vizet forralni. Se üstöm se komlóm (km.), nincs hozzá semmi közöm, semmibe sem veszem. Üst korholja a fazekat (km.), egyik olyan kormos mint a másik. Mint feje csonkított szót használják néhutt ezüst helyett is. Tündöklik mint az üst. Mi eredeti értelmét illeti ha azt veszszük, hogy az üst nevü eszközt tűzi edénynek használják: okszerűnek látszik, hogy azon rokonhangu szókkal van eredeti rokonságban, melyek tüzet jelentenek vagy annak tüneményeit jellemzik, milyenek: üszk, v. üszög, izz, izzó, zsizs, zsizsi, zsizseg, sis, sisereg, süstörög, süt; minél fogva az üst jelentene tüzön izzó, zsizsegő, sütő edényt.