, (ür-es-ěd-ik) k. m. üresěd-tem, ~tél, ~ětt. Üres állapotuvá leszen, azaz, a belteriméjében létezett tárgyak, testek eltünvén puszta ürt hagynak magok után, tulajd. és. átv. értelemben véve. üresedik a hordó; ha a bort kieregetik belőle. Üresedik az erszény, ha kiadjuk belőle a pénzt. A püspök halála által megüresedett a püspöki szék. V. ö. ÜRES.