, (ül-ed-ék) fn. tt. üledék-ět, harm. szr. ~e. A hig testben felolvadt, vagy belevegyült testrészecskék, melyek akár természetes nehézségöknél, akár vegytani működésnél fogva fenékre szállanak, pl. a zavaros vizben a homok, a megforrott borban a söprü, stb.