Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÜLŐ, (1) (ül-ő) mn. és fn. tt. ülő-t. 1) Aki, vagy ami ül. Asztalnál ülő tudós. Szőnyegen ülő török. Ülő tyúk, mely tojásokon ül. Guggon ülő bab, borsó. 2) Magasabb hely vagy állás, melyen a madarak, különösen a háziak alunni szoktak. Tyúkülő, kakasülő, mely tréfásan a szinházakban, szinkörökben stb. a legmagasabb karzat.
"Felült a tyúk az ülőre, Hegyes turó lett belőle. (Régi népd.)