, (üllő-füllő) iker fn. Csavargó, tekergő, lótifuti haszontalan ember. Máskép: illőfillő, s ezen alakjánál fogva egy jelentésü, és azon egy eredetü a mély hangú illó, illan, illanó szókkal. A füllő, illetőleg fillö nem egyéb, mint az üllő (illő) előtéte s ismétlése, pl. irka-firka, iczke-ficzke, űz-fűz stb.