, fn. tt. üklü-t, tb. ~k. Vasvármegyében, különösen az Örségben jelenti azon kört vagy szögöt, melyet a fának két ágatöve képez, vagy a szekérrudnak kétágu végét, mely a tengely alá nyúlik. Máskép:. üklely. (Tájszótár).
Valószinü, hogy gyöke ük egy a kettőst jelentő iker gyökével, tehát tulajdonkép üklő v. iklő volna, talán az iklik (ágazik, ketté ágazik) elavult igétől. Egyébiránt az ük v. ik gyök egyezik a török-tatár iki (= két) szóval is. V. ö. IK, (1).