, (ül-t-ep-ik) k. m. ültep-tem. ~tél, ~ětt. Régen am. lóra ül. Eléjön a Müncheni codexben: "És felültepék, ki megholt vala. (Lukács VII.) Így a Katalin Verseslegendájában:
"Poroszkájára ültepék
És az nép keziben (közibe) lépék.
(Toldy F. kiadása 10. lap.)