, (ügy-viselet) ösz. fn. Ügyviselés elvont ért. vagy is magán vagy köztiszti hivatal, mely bizonyos ügyek intézésével foglalkodik; máskép: ügvitel, azon különbséggel, hogy ügyviselet inkább alanyilag az utóbbi pedig szorosan véve tárgyilag használtatik, pl. Péter ügyviseletére van bizva a város javának előmozditása. A gyár, ügyvitelében többen vesznek részt.