, (újra-kěrěsztělő) ösz. fn. A keresztény egyház történelmében egy különös hitfelekezetüek neve, kik azt állítják, hogy a keresztséget csak érett vagy fölserdült korban lehet érvényesen és sikeresen fölvenni, midőn t. i. a keresztelendő ezen szentségnek czélját, foganatát stb. belátja; s kik ezen okból a hozzájuk áttérő más keresztényeket újra megkeresztelik. (Anabaptista.)