, UJONCZ, (új-oncz) fn. tt. újoncz-ot, harm. szr. ~a. Általán, oly személy, ki bizonyos életnemben, foglalatosságban, üzletben stb. csak most kezdi magát gyakorolni, s ennélfogva még tapasztalatlan, kitanulatlan. Tanodai, papi újonczok. Én még ujoncz vagyok ezen dologban. Különösen, új katona, kit csak imént soroztak be. Az ujonczokat zászló alá esketni, oktatni. Újonczokat állitani. Hasonló képzésüek: ifjoncz, virgoncz, fürgencz, suhancz, s több újonan alkottak, melyekben általán némi kicsinzés alapfogalma is rejlik.