, UTÁLATOS, (utál-at-os) mn. tt. utálatos-t, v. ~at, tb. ~ak. Ami utálatot gerjeszt, amitől utálattal fordulunk el; külérzésüleg vagy erkölcsileg igen rút, ocsmány, undok, undoritó, csömörletes. Útálatos látvány. Útálatos féreg, fekély, dög, okádék. Útálatos beszéd, káromkodás. Útálatos fösvény.