, UTÁLAT, (útál-at) fn. tt. utálat-ot. tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, melyben a kedély szenved, midőn valamit útál. Utálatot érezni. Utálattal fordulni el valamitől. Alapfogalomban rokonok hozzá undor, csömörlet. Továbbá maga azon tárgy, melyet útálunk. Útálat az egész ember.