, UTAZÓ, (út-az-ó) mn. és fn. tt. utazó-t. 1) Utazáshoz tartozó, arra való, szükséges. Utazó szekér. Utazó levél. Utazó könyv. Ezeket és hasonlókat öszvetett szók gyanánt is lehet irni: Utazótáska, utazóköpeny. 2) Személy, ki utaz, azaz, utas, vándor, zarándok.