, UTASÍTÁS, (út-as-ít-ás) fn. tt. utasítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valaki utasítunk. Szóval, levélben tett útasítás. Útasítás szerint cselekedni. A követeknek utasítást adni. Országgyülési utasítás. Utasítás nélkül is eljár a dologban. Továbbá levélnek bizonyos helyen lakó személyhez szóló czím alatt elküldése. V. ö. ÚTASÍT.