, UTALVÁNY, (út-al-vány) fn. tt. utalvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Iromány, melynélfogva valaki valakit fizetés fölvételére v. áru stb. átvételére egy harmadikhoz útasít. A bankár útalványára a pénztárból tízezer forintot fölvenni. A főtiszt útalványa szerént a magtárnok száz köböl zabot méretett ki a lovászmesternek. Az erdőmester útalványára az erdőkerülőtől tiz öl fát kaptam.