, URIAS, (úr-i-as) mn. tt. úrias-t v. ~at, tb. ~ak. Az uraknál divatos szokásu, módu; különösen finomabb, nemesebb, büszkébb, előkelőségre mutató; fényes, pompás. A nyelvszokás végül nyújtva is használja: úriás v. uriás, mint kaczkias helyett kaczkiás. Ilyen óriás is a helyesebb órias, azaz hórias helyett, az óri hóri törzstől.