, URNÉ, (úr-né) fn. tt. úrné-t. Szabatosan szólva, úrnak neje, felesége, hitvese, mint: herczegné, herczeg neje, grófné, gróf neje, báróné, polgárné, pórné, zsidóné; biróné, jegyzőné, stb. Újabban szokásba jött a német Herrin v. Gebieterin helyett használni, s ez értelemben eléfordúl Molnár Albertnél is; de ezt a népies nyelv köz szokás szerint aszszony szóval fejezi ki: úri asszony; különösen a czimezésekben a férfit jelentő uram-nak megfelelőleg asszony v. asszonyom, pl. sógoruram, sógorasszony; komámuram, komámasszony; szomszéduram, szomszédasszony; fiamuram, menyemasszony, magyarok asszonya boldogságos szűz Mária. Sőt hogy a né még a czimezésekben is feleséget jelent, mutatják az ily szólítások: ispánné asszonyom, biróné, kántorné aszszonyom stb. Egy 1550-iki levél czímzetén eléjön uramné. "Ez levél adassék Gyczy Zuzánna asszonynak, Zalay Kelemen uramnénak, nekem tisztelendő asszonyomnak. (Szalay Á. 400 m. 1. 70 1.) Egyébiránt, ha a latin dominát mint úri rangu nőt akarjuk kifejezni, inkább úrnő-nek mondhatjuk, mint herczegnő, grófnő, bárónő, polgárnő, pórnő jelentenek herczegi, grófi, bárói, polgári, póri rendből való nőt. A pórnőből úrné lesz, ha úr veszi el feleségül, és az úrnőből pórné, ha pórhoz megy férjhez. A bárónőből lehet grófné, s a báróhoz menő grófnőből báróné stb. Némelyek szerint: úrhölgy. Némely vidéken hallható úrasszony azaz úri asszony. V. ö. ~NÉ; NŐ.