, (új-úl) [önh. m. újúl-t. Új alakot ölt, régi állapotából kivetkezik, s másba lép által. Újúl a hold, midőn ismét világosodni kezd, innen hold ujúlta. Újúl az egészsége. Tavaszkor a növényi természet megújúl. Néha am. a megszűnt, elavult állapot ismét előkerül. Sebei, fájdalmai megújúlnak. V. ö. ÚJ, (1).