, UJITÓ, (új-ít-ó) fn. tt. újító-t. Személy ki bizonyos dologban eddig nem létezett szokásokat, divatot, rendet stb. hozott be. Nyelvújító, vallásujító, hitujító, rendszerujító, tanújító. Az újítók néha nagyon tévednek. Újítók ellen irt, s az ó rendszert védő munkák. Ki ismétel vmit. Újító fölperes.